Nikolaus August Otto

                         (1832-1891)

Nicolaus August Otto német feltaláló szerkesztette meg 1876-ban az első négyütemű belső égésű motort, amely az azóta gyártott motorok őse. 1832-ben született Holzhausenben, Németországban. Apját csecsemőkorában elvesztette. Otto jó tanuló volt, tizenhat évesen mégis kimaradt az iskolából, hogy munkát kapjon és kereskedelmi jártasságra tegyen szert. Egy ideig egy kisvárosi élelmiszerboltban dolgozott. Idővel Frankfurtban irodai alkalmazott volt, majd kereskedelmi utazó lett. 1860 körül Otto értesült egy új találmányról, Étienne Lenoir (1822-1900) gázmotorjáról, az első működőképes belső égésű motorról. Felismerte, hogy Lenoir motorjának sokkal több alkalmazási lehetősége lenne, ha folyékony üzemanyaggal működne, ugyanis ebben az esetben nem volna egy gázvezeték függvénye. Hamarosan kieszelt egy karburátort, ám szabadalmi kérelmét a szabadalmi hivatal elutasította, mert hasonló megoldásokat már kidolgoztak.

Otto nem csüggedt, tovább dolgozott a Lenoir-motor tökéletesítésén. Már 1861-ben egy teljesen újfajta motort tervezett, amely négyütemű ciklusban működik. 1862 januárjában Otto összeállította négyütemű motorjának működő modelljét. De nehézségei voltak, főként a gyújtással, amikor az új motort gyakorlatilag használhatóvá akarta tenni, ezért letett róla. Helyette kifejlesztette "atmoszferikus motorját", egy gázzal működő tökéletesített kétütemű motort. 1863-ban a motort szabadalmaztatta, és rövidesen társat talált, név szerint Eugen Langent, aki a költségeket viselte. Egy kis gyárat létesítettek, és folytatták a motor tökéletesítését. 1867-ben a kétütemű motor aranyérmet nyert a párizsi Világkiállításon. Ezt követően az eladás fellendült, és a vállalat nyeresége rohamosan nőtt. 1872-ben szerződtették Gottlieb Daimlert, az üzemvezetésben nagy gyakorlattal rendelkező kiváló mérnököt, hogy működjön közre motorjaik gyártásában. A kétütemű motorok gyártása nagy hasznot hajtott, de Ottót mégis váltig foglalkoztatta eredeti elgondolása, a négyütemű motor. Meg volt győződve arról, hogy egy négyütemű motor, amely begyújtás előtt összesűríti az üzemanyag és a levegő keverékét, sokkal hatékonyabb Lenoir kétütemű motorjának bármely változatánál. 1876 elején Otto végül egy jobb gyújtási módszert talált ki, s így össze tudott állítani egy működőképes négyütemű motort. Első modellje 1876 májusában készült el, a szabadalmat a következő évben adták meg rá. A négyütemű motor nagy hatásfoka és teljesítménye nyilvánvaló volt, s azonnal üzleti sikernek bizonyult. A következő tíz évben több mint 30000 darabot adtak el belőle, s a Lenoir-féle motor minden változata hamarosan elavult. Otto vagyonos emberként halt meg 1891-ben.

Otto-motorral rendelkező automobil