André Marie Ampére

              

                   (1775-1836)

 

 

 

 

1775. január 22-én született Lyonban.  Apja jómódú kereskedő volt, aki nagy gonddal nevelte és neveltette fiát. Az élénk eszű, érdeklődő, 13 éves ifjúra különösen a Nagy Francia Enciklopédia volt hatással, már tizennégy éves korában lelkesedve olvasta végig mind a húsz kötetet. Ezek keltették fel érdeklődését a természettudományok, a filozófia iránt. A természettudományok iránti érdeklődése felszínre hozta a matematika szépségének a felfedezését is. Apja nagy könyvtára is segítette, hogy elsajátítsa a számelmélet elemeit, de itt nem állt meg, hanem szülei rosszallása ellenére, áttanulmányozta Eukleidész Elemek című könyvének több fejezetét is. Amikor  a házi könyvtárban felfedezte Euler és Daniel Bernoulli latin nyelvű műveit, önszorgalomból megtanult latinul.

Ifjúként érte 1789-ben a francia forradalom. 1793-ban apjára ráfogták, hogy arisztokrata, és kivégezték. A 18 éves fiatalemberre, aki különben meg volt győződve a forradalom helyességéről, e szörnyű csapás bénítólag hatott, elvesztette érdeklődését minden iránt. A letargikus állapotból Rousseau botanikai levelei és a római költők (Horatius) olvasása szabadította ki. 1796-ban megismerkedett Julie Caronnal, akit feleségül szemelt ki. A házassághoz azonban állásra volt szüksége, azért Lyonban magántanítással kezdett foglalkozni, majd 1801-ben Bourg városában a kerületi központi iskola fizikatanára lett.  Ebben az évben, Lyonban kinyomatta a szerencsejátékok új elméletéről szóló könyvét, ami annyira megtetszett Lalande és Delambre matematikusoknak, hogy 1805-ben Párizsba hívták az École Polytechnique tanárának. Itt volt a fizika professzora 1809-től. A differenciálegyenletekkel foglalkozó tudományos munkáinak elismeréseként 1814-ben kinevezték az Institut tagjává. (Ebből a tudományos intézetből fejlődött ki a későbbi Francia Tudományos Akadémia) 1824-ben  a Collége de France kísérleti fizikai tanszék professzorává nevezték ki. Hosszú időn át ellátta a francia kollégiumok számvevői hivatalát is. Utolsó éveiben egészsége nagyon megromlott, és tudományos érdeklődése is megcsappant. 1836. július 10-én hunyt el,  Marseille-be vezető hivatalos útján.
 Fejfájára következőket írták: Amilyen nagy, éppolyan jó és egyszerű volt.

 

 

 

 

 

 

 

Ampére a munkásságával tulajdonképp egy új tudományágat teremtett: az elektrodinamikát. 1820-ban fedezte fel, hogy az egyirányú áramok vonzzák, az ellenkező irányúak pedig taszítják egymást. Később kimutatta a nem párhuzamos áramok kölcsönhatását is. E jelenségekre vonatkozó szellemes kísérletei alapján levezette az elektrodinamika egyik alaptörvényét, amely szerint az elemi áramok vonzása vagy taszítása egyenesen arányos az áramelemeken átfolyó áramok erősségével, és fordítottan arányos a köztük levő távolság négyzetével, valamint függ a két áramelem által bezárt szögtől. Az elektromos áram és az általa keltett mágneses tér erőssége között fennálló összefüggés az ún. Ampére-féle gerjesztési törvény.

Ugyancsak a nevét viseli az Ampére-féle balkéz-(vagy úszó-) szabály, amely a vezető árama által keltett mágneses tér irányát határozza meg. A mágneses jelenséget azzal a tapasztalattal magyarázta, hogy egy köráram által keltett mágneses tér olyan, mint a körvezető centrumában elhelyezett, a körvezető síkjára merőleges mágneses dipólus erőtere. A molekuláris köráramok létezésének feltételezésével értelmezte az anyag mágneses tulajdonságait. A most vázolt törvények felfedezése miatt méltán nevezik Ampére-t az elektrodinamika Newtonjának. Az elektrodinamika szót is ő használta először 1820-ban. Továbbá az ő nevéhez fűződik az elektromágnes föltalálása is.

1820 előtt még csak az acélmágnest és a mágnesvasércet ismerték. Azonban 1820-ban Oersted érdekes kísérletekkel szórakoztatta tudóstársait és barátait. Eközben észrevette , hogyha áramjárta vezetőt tart az iránytű közelébe akkor az iránytű kitér eredeti irányából. Ezután hosszú hónapokon keresztül próbálta megmagyarázni a jelenséget, de nem tudta. A vezető önmagában nem vonzotta és nem is taszította a mágnestűt. Végül magyarázat nélkül kezdte el publikálni a kísérleteit.

Ezután Ampére rájött hogyha az áramjárta vezető hat a mágnestűre , akkor két áramjárta vezetőnek mágnesként kell egymásra hatnia. Egy sor zseniális kísérlet után bebizonyította hogy két azonos feszültségvektorú (párhuzamosak és egyirányúak) vezető vonzza egymást. Ha a feszültségvektorok párhuzamosak de ellentétes irányúak, akkor a két vezeték taszítja egymást. Azt is felfedezte, hogy az erő nagysága fordítottan arányos a távolság négyzetével. Ez a felfedezés vezetett az elektromágnes feltalálásához. Itt több párhuzamos vezető van, ezáltal erősebb lesz a mágneses erőhatás is.

Ampére nem csak matematikus, fizikus volt, hanem kémikus is: az elsők egyike volt, akik megkülönböztették az atomokat és a molekulákat. 1814-ben Avogadrotól függetlenül kidolgozta azt a törvényt, amit Avogadro-Ampére törvénynek is nevezünk. Ez a törvény kimondja hogy minden azonos nyomású és térfogatú gáz ugyanannyi részecskét tartalmaz . Ezenkívül Ampére kidolgozott több kísérletezési eljárást és feltalált több mérőműszert is. Az ő nevéhez fűződik a galvanométer, az elektromos távíró és az elektromágnes feltalálása. Élete vége felé elkezdett a tudományok filozófiája után érdeklődni. Kísérletet tett a tudományok osztályozására is.

Főoldal Tovább