GYERTYÁN
9 faja él az északi földgömbön, hazánkban két faj terem.
Levele egyszerű, hímes barkája csüngő, hengerded, termővirágzata laza; 10-15 m magas törzsén szemölcsök vannak. Gallya és ága gyenge, többnyire nagyon hosszú, sűrű; kérge ezüstszürke, többnyire sima, levélrügye a bükkfáéhoz hasonlít. Levele elliptikus, ráncos, csaknem kopasz, kétszer fűrészelt. Virága apró, a barkában a lombfakadással egyszerre fejlődik. Keményhéjú, kissé lapított a makkja. Koronája különböző alakú, de sohasem annyira kerekített mint a bükkfáé.
Hazánk déli részein is gyakori 300-400 esztendeig is elél, száraz meleg helyen már 1-8 esztendős korában hanyatlik. Betegsége és ellensége alig van, a késő fagy sem árt neki. Közép-Európában tiszta zárt erdőt ritkán s csak helyenként alkot. Szívós természetű az árnyékot jól tűri.
ÉRDEKES:
Fája nagyon világos, csaknem fehér, sűrű, a hazai fák közt a legkeményebb és legnehezebb, azért tüzelőnek és mint műfát nagyra becsülik. Szárazon nagyon tartós. Évgyűrűje bodrosan görbült, azért nehezen hasad. Tüzelőereje a bükkfáéval egyenlő. Az asztalos, esztergályos s kerékgyártó szereti; csavart, kereket, gyalut, hengert, sajtót, cölöpöt, kalapács- és szekerce-nyelet csinálnak belőle, malomkerék fogának pedig elkerülhetetlen. Levelét a juh, kecske és ló szívesen megeszi. Csinos lombkoronája kedvéért parkba is szívesen ültetik.