Írói (költői) közlésformák

 

Petőfi Sándor a János vitéz történetét különböző ábrázolási módokkal eleveníti meg. A költő közlése mindig tudósításának lényegétől függ: ha a szereplők életkörülményeit szeretné bemutatni, a leírás eszközeit használja; ha valamely szereplő életét vagy próbatételeit, akkor az elbeszélést; ha egymáshoz való viszonyukat kívánja láttatni, a párbeszédes formát is alkalmazza..

Petőfi a János vitéz írása során szinte minden irodalmi ábrázolást felhasznál:


1. Leírás: tájak, tárgyak, természeti jelenségek, emberek színes, hangulatos bemutatása. A leírásban a költő érzelmei is megnyilvánulnak. Az alkotó haladhat a közelitől a távoli felé s megalkothatja az egészet, de az egész megformálása után is kitérhet a részletekre.

A leírás fajtái:

Tájkép (környezetrajz): a szereplők környezetének részletes bemutatása. A leírással a szerző a helyszínt képként jeleníti meg képzeletünkben. Kukorica Jancsi

pusztai világa festményként elevenedik meg bennünk.

•Életkép: a János vitéz első négy fejezetének helyszíne egy alföldi falu egy forró nyári napon: faluvégen patak, gulya, juhászlegény, patakban mosó kislány – mindez életképszerű valóság. A szereplők, Jancsi, Iluska és mostoháik is valóságosak. Az életkép tehát a mindennapi élet kisebb, de jellemző jelenetét, alakját ábrázolja. Lírai és epikai elemeket egyaránt tartalmaz.

Alakrajz: Egy szereplő külső és belső tulajdonságainak leírása, jellemfejlődésének ábrázolása.

Jancsi külső tulajdonságai
Jancsi belső tulajdonságai
még alig pelyhedző állú bojtárlegény szerelmes, hűséges lelkületű (Iluskához)
subát, kalapot visel, pásztorbotot használ „tiszta” lelkületű, becsületes (zsiványok pénzét felgyújtja)
erős, hiszen mostohaapjával is elbírna, később ereje folyamatosan növekszik a próbatételek során bátor (törökökkel, "iszonyú csodákkal" szembeni harc)
sugárzó szemű (VII./8. versszak) otthonszerető (vándorlásai során mindig haza vágyik)
termete, kora megnő a vitézekkel való vándorlása során rászorultakat segítő (francia királylány megmentése, fazekas szekerének kiemelése a sárból)
vitézként mentét, huszárkalapot, kardot visel eszes (az óriás király legyőzése)

 

Lélekrajz: Egy szereplőnek általában a pozitív vagy negatív főhősnek egy adott élethelyzetben ábrázolt lelkiállapota. (pl.: János vitéz Iluska halála utáni lelkiállapotának leírása – XVIII./6. versszak; XIX./1. versszak)

 

 

2. Elbeszélés: Petőfi a János vitéz cselekményét E/3 személyben meséli el. A történet elbeszélésének tempója nem egyenletes, hiszen a fejezetek legtöbbjét időbeli ugrások, vágások választják el egymástól. Ezért kulcskérdése a János vitéznek a mesélő, a narrátor. Ő garantálja az elbeszélés elevenségét, folytonosságát, logikáját; az ő iránti feltétlen bizalom a mű befogadásának és élvezésének legelső feltétele. Az elbeszélő Petőfi már az első fejezetben régi ismerősként üdvözli és mutatja be a főszereplőket:

„Mert a pázsit fölött heverésző juhász
Kukorica Jancsi, ki is lehetne más?
Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza,
Iluska az, Jancsi szívének gyöngyháza.
"

 

 

3. Párbeszéd (dialógus): Két vagy több szereplő beszélgetése az epikai s főként a drámai műfajok sajátja. Az író ezen közlésformáiból ismerhetjük meg a szereplők egymáshoz való viszonyát pl. Jancsi és Iluska szoros érzelmi kötődését egymáshoz (IV./8., 9. versszakból):

Jancsi: „Most hát, szép Iluskám! most hát, édes rózsám!"
Iluska: „Most hát Jancsi lelkem … !”

A párbeszéd gyakran cselekvésre késztet. Például a fazekas és Jancsi párbeszédét követően a szekér kiemelése a sárból.

 

4. Magánbeszéd (monológ) : elsősorban a dráma jellemző közlésformája, de a lírában és az epikában is gyakran előfordul. A dráma olyan része, amelyben egyetlen szereplő érzelmeit, gondolatait mintegy önmagának feltárja.
Szűkebb értelemben a színjátszásnak az az eljárása, amelynek révén egy szereplő a színpadon egyedül maradva v. más, jelen lévő szereplők válasza nélkül fogalmazza meg érzéseit, gondolatait. A monológ lehet hangosan elmondott belső beszéd, mely nem is tart számot feleletre, de lehet egy megvalósulatlan dialógus egyik fele, melyben a partner nem tud vagy nem akar részt venni.
Rendszerint a cselekmény fordulatát jelzi; összegzi az addig történteket és sejteti az elkövetkezőket.
Például János vitéz a zsiványok tanyáján tűnődik a monológ segítségével, vagy amikor elmondja élete történetét a francia király udvarában.
Tágabb értelemben monológnak, tehát magánbeszédnek, egyes szám első személyű, egyenes (nem idézett) beszédnek tekinthető a legtöbb lírai költemény.

 

 

5. Költői közbeszólás: A költő néha megszakítja a cselekmény menetét, kicsit késlelteti is, vagy együttérzés vagy feszültségkeltés végett. Petőfi is ezt teszi a János vitézben (III./3. versszakból):


Majd lesz neked, Jancsi... no hiszen lesz neked!”

 

 

6. Közbevetés: Az írás vagy a beszéd folyamatát megszakító szó, kifejezés, mondattöredék vagy egész mondat. Segítségével az elbeszélő kiegészíti, esetleg igazolja mondandóját, illetve elmondja a vele kapcsolatos elgondolásait, érzéseit. Petőfi a János vitézben többször vet közbe egy-egy gondolatot (XIV./2. versszak):

„Egy gazdaember jólelkű felesége
- Amint ő nekem ezt sokszor elmesélte –
Egyszer kinézett a kukoricaföldre,
S ott egy barázdában lelt engem heverve.”