A Petőfi és a Szendrey családfa

 

A Petőfi családkutatás hosszú ideig tévúton járt. Több kutatói nemzedék és főként a fáradhatatlan Dienes András és Jakus Lajos érdeme, hogy Petőfi felmenőit ma jól ismerjük.

 

 

 

A Szendrey család kutatásában a legnagyobb segítséget és támpontot Szendrey Júlia naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomásai nyújtják.

 

 

 

 

A következő leírásokból, képekből
tájékozódhatsz a családtagokról.

 

 

Petrovics (Petrech) György:
A költő dédapja 1685-ben született, 1730 körül a Nyitra megyei Vagyócon élt és töredéktelkes jobbágyként gazdálkodott.

 

 

Petrovits Tamás:
Apai nagyapa. A költő dédapjához hasonlóan mészárosnak tanult, végigjárta mestersége lépcsőfokait (inas, legény, székálló, mészárszékbérlő), és ezenközben a biztosabb megélhetést nyújtó Alföld felé vándorolt.

 

 

Hruz György:
Az anyai dédapa. Túroci jobbágyszármazású család sarja, kitanulta a szabóságot, emellett foglalkozott kocsmabérlettel is.

 

 

Hruz János:
A költő anyai nagyapja, aki varga lett, és apja követője a kocsmabérletben.

 

 

Hruz Mária:
A költő édesanyja. 1791. augusztus 25-én született Turóc megyei Necpálon. „Nem mindig ejtette tisztán a magyar szót, de folyvást (folyamatosan) beszélte”. Szlovák foltozó varga családból származott, akik 1810 körül Aszódra költöztek. Hamarosan Maglódra megy a rokon Hruz György tanítóhoz, majd az ottani evangélikus paphoz (Martin Mihályhoz) félig cselédnek, félig házvezetőnőnek. Ekkor ismerkedik meg az itteni hússzékben székálló legényként dolgozó Petrovics Istvánnal. Később mindketten Aszódra kerülnek és itt házasodnak össze. Élete ezután egybefonódik férjéével. 1849. május 17-én, Pesten hal meg, férjét mindössze 27 nappal élte túl.

Orlay Petrics Soma: Hruz Mária

 

 

Petrovics István:
A költő édesapja. 1791. augusztus 15-én keresztelték szülőhelyén Kartalon. Arany János tanúságtétele szerint „felföldi kiejtéssel, de jól beszélt magyarul”. Apai öröksége elég volt arra, hogy 1818. szeptember 15-én Aszódon oltár elé vezette Hruz Máriát. A költő az Egy estém otthon című versében így jellemzi: „csak húsvágáshoz ért / Nem sok hajszála hullt ki /
A tudományokért.”
Szabadszálláson rövidesen házat, malmot, szőlőt, földet is bérelt, és 1819-ben megkapta a kiskun város letelepedési engedélyét. Alacsony, köpcös mészáros volt, s alkatából következően és mintegy foglalkozási ártalomként lobbanékony, indulatos és nagy erejű ember. 1821. szeptember 26-án kötött szerződést Kiskőrössel mészárszék bérbevételéről; három évre, 1824. december 31-ig.

Orlay Petrics Soma: Petrovics István

 

 

Petőfi István:
A költő öccse 1825. augusztus 18-án született Szabadszálláson. Hat éves korától lovagolt, mindvégig híres lovas maradt. Jó tanuló volt az iskolában, szépen énekelt népdalokat, verse is jelent meg 1848-ban az Életképekben. A szabadságharc kitörésekor önként állt katonának. Buda ostrománál főhadnagyként szolgált, majd százados lett. A világosi fegyverletétel után mint közlegényt vitték Tirolba, a császári seregbe. Theresienstadtban és Prágában is raboskodott. 1857-ben Dánosra ment nevelőnek. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Gaylhoffer Antóniával. Ötévi várakozás után házasodott meg, de házasságuk mindössze nyolc hétig tartott. Gyermeke nem született. 1880. április 28-án végrendeletet írt, majd május 1-jén meghalt.

A költő öccse, István

 

Petőfi Istvánné:
Gaylhoffer János és Wéber Erzsébet leánya, akiknek még két fiúgyermekük született, Mihály és Gyula. Mellettük nyert nevelői állást Petőfi István. A költő öccse verseiben három lánytestvérről beszél, melyek közül Antónia volt a „legszebb rózsa”. A Gaylhoffer család gazdagságára négy gyönyörű kastélyuk utal, kettő Dánoson, egy Alsónyáregyházán, egy pedig Felsőnyáregyházán. A család nagy lábon élt. Gaylhoffer Antónia tizenöt éves volt, amikor megismerkedett a költő öccsével, majd 1863. december 26-án húszévesen házasodott össze Istvánnal. A házasság nyolc hétig tartott. Vácott élt majd Fehérvárcsurgón.
Volt férje, Petőfi István később végrendeletében elhagyott feleségére hagyta 400 holdas dévaványai birtokát.
Abonyban 1918. augusztus 2-án hunyt el.

Petőfi Istvánné

 

 

Szendrey Ignác:
A költő apósa, Júlia édesapja. 1800. november 9-én született Aszalon. Katolikus szülők gyermekeként. „Egyszerű, de művelt lelkű ember volt, tudott számolni a körülményekkel. Középiskolát végzett, s pap akart lenni. Betegeskedése miatt azonban a szabadabb mozgású gazdasági pályára lépett, a keszthelyi Georgikonban végezve tanulmányait” – így jellemzi apját Szendrey Júlia naplójában.
Keszthelyen dolgozott a Festetich-uradalomban, az alsó-majorban lakott és itt született leánya, Júlia. 1840-ben került Erdődre, a Károlyi-birtokra. 1848 végén Debrecenbe menekültek és itt együtt laktak a Petőfi családdal. Unokája, Petőfi Zoltán születése után két házat vásárolt Debrecenben, az egyiket saját maga számára, a másikat a Petőfi családnak szánta. 1849 januárjában költözik vissza Erdődre, felesége és fia halála után Mágocsra, majd Pestre költözik. 1895-ben 95 évesen hunyt el.

Júlia édesapja

 

 

Szendrey Ignácné:
Gálovics Anna. Júlia édesanyja. Szendrey Ignác gazdatiszt korában ismerkedett meg vele a gazdasági udvarban, hol a lány feltűnő szépsége és szilaj temperamentuma gyújtotta lángra. Szendreyné többször betegeskedett, bár Júlia és Sándor házasságát ellenezték férjével, ő mégis jelen volt az esküvőjükön kisebbik lányával, Marikával együtt. Unokája, Zoltán születésekor lányával egy házban lakott Debrecenben, de a költővel nagyon rossz viszonya alakult ki, így a Szendrey házaspár visszautazott Erdődre, ahol még ugyanabban az évben 1849. március 11-én meghalt.

 

 

Petőfi Zoltán:
Debrecenben a jelenlegi Batthyány utca 16. számú házban született 1848. december 15-én. A költő így ír fia születéséről: „Született Zoltán fiam deczember 15. 1848. déli tizenkettő órakor, Debreczenben, Ormós szabó házában, az utczára nyíló kapu melletti szobában, pénteki napon… Fiam oly gyönge, oly kicsiny, mondhatnám oly alaktalan volt, hogy az első pillanatban halva születettnek véltem. Harmadnapos korában megbetegedett, s a betegség még inkább elcsigázta, de nemsokára felgyógyult s azután folyvást, szemlátomást gyarapodott… Keresztapja Arany János, a világ egyik legnagyobb költője, a legbecsületesebb embere… „

A szegedi főgimnáziumból kimaradt, bizonyítványt nem kapott, majd színésszé lett, kisebb szerepeket játszott. Néhány verse jelent meg, elbeszéléseit és fordításait halála után közölték. Sokat betegeskedett, 1870. november 5-én reggel 7-kor halt meg.

Az ifjú Petőfi Zoltán

 

 

Horváth Attila:
Júlia második házasságából született gyermeke. A mama így jellemzi: „a második fiú, a kész kis tudós”. Akárcsak féltestvére, Zoltán, ő is huszonkét éves korában hal meg. Édesanyja „Három rózsabimbó” című versében ír róla: „Sokszor, ha elnézem, / Milyen gyönge, halvány, / Azt hiszem, nem élő: csak ábránd kép talán.”

 

 

Ifj. Horváth Árpád:
Júlia fia, 1855. július 18-án született. Egan Maryt vette feleségül. Hitvesét betegsége miatt Göbersdorfban gyógyíttatja, de két év múlva neje meghal. Árpád öngyilkossági kísérlete után sógornője neveli egyetlen fiukat, Tibort. 1887. február 5-én oltotta ki végleg életét.

ifj. Horváth Árpád és kisfia, Tiborka
Egan Mary

 

 

 

Horváth Ilona:
Júlia legfiatalabb gyermeke, 1859. július 26-án született. Édesanyja ekkor már komolyan betegeskedett, orvosai aggódtak érte. 1887-ben ment férjhez Dr. Hamvas Károly ügyvédhez. Egy gyermeke született.

Horváth Ilona

 

 

Szendrey Mária:
Júlia húga, aki részt vett édesanyjával Petőfi Sándor erdődi házasságkötésén.
Júlia legkisebb leányának születését követően levelet írt Marikának Kolozsvárra:
„ Csak pár sort írhatok, mert a legkritikusabb állapotban vagyok … A keresztanyaság miatt akarlak kérni, édes Marikám, légy most is, mint eddig keresztanyja ennek a jövendőbelinek is. Te állsz legközelebb hozzám, légy te második anyja gyermekeimnek …”

 

Szendrey Gyula:
Júlia testvére, aki 1849-ben visszaköltözik szüleivel Erdődre. Édesanyja halálát csak egy évvel élte túl. 1850. március 1-jén halt meg. Édesapja a két tragédia után költözik Mágocsra.