A tékozló fiú története

    Az első század kegyes emberei abban a hitben éltek, hogy a vallási előírások szigorú megtartása révén számíthatnak az Isten szeretetére. Akik nem ragaszkodnak a törvény betűjéhez, azok bűnösök, s Isten nem szereti őket.
Jézus példabeszédében ezzel a kegyetlen kegyességgel száll szembe, a hozzá menő bűnösöket nem utasítva el.

    Az Újszövetség legismertebb, legtöbbet idézett részlete tisztán irodalmi alkotásként is a keleti elbeszélő művészet remeke: tele fordulatokkal, költői eszközökkel.

A tékozló fiú története három magatartást mutat be:

a/ A kisebbik fiú :

b/ Az idősebb fiú :
c/ Az apa :
    A példázat célja nem az, hogy a tékozló fiúkat, a bűnösöket az atya jóságáról meggyőzze és megtérésre indítsa. Nem szabad elfelejteni, hogy Jézus ezt a tanítást a farizeusok és az írástudók méltatlankodásakor mondta el. Tehát az otthon maradt testvéreket akarja ráeszméltetni arra, hogy térjenek meg a belső elidegenedésből, a szolgai engedelmességből (a törvények konzervatív megtartásából), s a fiúi együttműködésre törekedjenek.